-Igen.Nagyon hiányzik.Néha meglátogatom.
-Ez rendes tőled.-tettem le a kezem a vállára.
Rám nézett,majd halkan megszólalt.
-Biztos jó barátok letettek volna.Ő is ilyen természetű volt.Egy kicsit talán hasonlított rád.Jössz velem?-porolta le nadrágját,miután fel állt.
-Ühüm,de..hova?
-A kriptákhoz.Gyere!-intett.
Odaértünk az omladozó kőépülethez.Nem volt túl nagy,de kifejezetten ijesztő volt.A nagy vasajtó nyikorogva tárult ki.Az ajtót már marta a rozsda,elég erősen,az ablakok be voltak törve.Kívül-belül benőtte már a gaz,csalán és a komló.
-Elég kicsi...-suttogtam.
-A kripták lent vannak.Nem tudtad?
-Sose voltam még kriptában,honnan tudjam?
Csak halkan felnevetett,majd egy idő marta fa ajtó félét emelt fől,ami egy lépcsőhöz vezetett.A hideg pincehelyiségben minden rendesen működött,tisztaság volt.Persze,a dohszag itt is megjelent.Gondolom a legtöbb kriptában ez van.Amint a fiú felkapcsolta a lámpát,felsikítottam.
-Látom megijedtél.Mi ilyen ijesztő?
-Nem tudom!Talán a nyitott koporsós halottak az üvegfalak mögött!
-Ne félj,nem bántanak!-nevetett.
Lassan elindultam a halvány fénybn megvilágított folyosón.Castiel néha-néha odament az egyik sírhoz.Hol csontvázak,hol mumifikált embereket láttam.Férfiak.nők,kis-és nagy gyerekek sírjai néztek vissza rám az üveg mögül.Rémisztő volt.A nevek fa-fém vagy márványtáblákba voltak vésve,de a régebbiek már egészen elkoptak,olvashatatlanokká váltak.A folyosó még hosszan folytatódott volna,és még néhány mellék "ága" is volt.Megálltam az utolsó halottnál.
-Joseph C. Maddox...-olvastam halkan a nevet.Nem lehetett régi,mert a nyitott koporsóban rendesen lehetett látni az embert,csak az arca volt letakarva.Castiel lassan a vállamra tette a kezét-Hasonlít rád!
-Persze,hogy hasonlít,hisz az apám.Furcsa...Sose szerette a nevét,még is ezt adták nekem...
-A C a Castielt rövidíti?Ha nem szerette akkor miért ezt adták neked?
-Nem tudom.-vonta meg a vállát.
-És..mi történt vele?
-Autóbalesetben halt meg.Hazafele mentünk apával ketten a bevásárlásból,amikor egy terepjárós átjött a mi sávunkba.Én kizuhantam,apa a kocsiban halt meg.-mondta halkan és szorosan magához ölelt.Állát a vállamra tette és sóhajtott egyet.
Megsimogattam az arcát,majd kiindultunk.Amint felértünk már mennem is kellett.Hazafele csak bámultam ki az ablakon.
-Minden rendben kicsim?-kérdezte anya,de szinte meg sem hallottam.Csak néztem az elsuhanó fákat és épületeket.A zsebemben megcsörrent a telefonom.
-Halló?Mrs.Maddox?
-Annie-kezdte síró hangon- át tudnál jönni Tonyhoz?Csak egy kicsit vigyázni kéne rá...
-Persze,szívesen!-mondtam,majd a nő letette a telefont.
Kitettek a ház előtt.Meglepően nyomasztó hangulat ereszkedett a kis kertes családi házra.A macska most is elém jött az előszobában,de nem foglalkoztam vele,inkább a síró,szipogó kis Tonyval.
-Mi történt?-simogattam meg a kis fejecskéjét.
-Anyu nem mondta?-nézett kikerekedett szemekkel.
-Nem.Miért mi történt?
-Castiel...Valaki elütötte amikor hazafele jött.-suttogta halkan,majd megint el kezdett sírni.
Lenyeltem a könnyeimet,majd magamhoz húzva megöleltem.Borús idő volt kint,már sötét volt.Vacsorát csináltam a kisfiúnak,aki az étkező pult melletti bárszéken ücsörgött könyökére támaszkodva.
-Annie!-szólalt meg hirtelen-Te is aggódsz Castielért?
-Persze,hogy aggódok!Szerintem ez természetes,hogy aggódunk valakiért,aki balesetet szenvedett.
-És szereted őt?
Meglepett a kérdés,ami engem is elgondolkodtatott hirtelen.
-Csak kedvelem,de nem szeretem.Miért?
-Csak úgy.Néha olyanok vagytok,mint akik szeretik egymást.
Csöndben szeleteltem fel a sajtot,majd rátettem a kenyérre.Az asztalon lévő telefonom elkezdett rezegni,én pedig azt hittem leejtem a kezemben lévő poharakat.Gyorsan felvettem.A kisfiú érdeklődve nézett rám.
-Na?
-Castiel jobban van.-sóhajtottam fel-Meglátogatjuk?
-Igen igen igen!-nevetett,majd megette az elkészített szendvicset és készen állt az indulásra.
Hamar odaértünk,nem volt nagy forgalom.Besiettünk a kórterembe,ahol Cast már felébredt,anyja ott volt mellette.Tony odafutott az ágyhoz.Testvére mosolyogva simogatta meg a fejét.Én csak álltam az ajtóban és néztem őket.
Végül bementem és leültem a másik székre.Anthony az ölembe ült.
-De nehéz vagy,te!-nyögtem fel nevetve.
Megfogta Castiel kezét és azt szorongatta.
-Aggódtunk érted....-szólt halkan.
-Gondoltam.De ne aggódj,megmaradok!-mosolygott.
Egy darabig csak beszélgetgettünk,amikor Tony elaludt az ölemben.A fiúk anyukája már hazament és Tonyt is elvitte.Csak ültem és nem tudtam mit mondjak.Némán gondolkoztam.Úgy aggódtam érte.Szürke szemével folyamatosan engem nézett.Tekintete szomorú volt.Lassan felém nyújtotta a kezét és kézfejét a tenyerembe csúsztatta.
-Nem kéne hazamenned?Későre jár...
-Még maradnék,ha..nem baj.
-Én nem bánom,de mondd,mi bánt?
-Semmi.Csak aggódtam érted.Megijedtem.
-Ne félj!Itt vagyok!-mosolygott-Olyan messze vagy,fáj a karom!
Felálltam és odaültem az ágya szélére.Most én szorítottam meg a kezét.Rám mosolygott megint és felült.Hirtelen magához rántott és megölelt.Szorosan tartott.Beszívtam az illatát,amit a kórházi fertőtlenítő szerek sem űztek el.Nagyot dobbant a szívem.Nem szerettem,de beleőrültem volna,ha baja esik,vagy ha meghal.És ez az ember el akar távozni ebből a világból idő előtt.Ezt nem engedhetem.Segíteni fogok neki,csak azért is!Gyors pittyegést hallottam.Vállára hajtottam a fejem és a hang irányába néztem.
-Most már menj,holnap fáradt leszel!
-De hétvége van!
-Nem baj,minél hamarabb fel tudsz kelni,annál hamarabb tudsz hozzám jönni!
-Ez igaz,de nem akarlak itt hagyni!
-Tudom,legszívesebben az egész estédet itt töltenéd velem,de a szüleid is várnak haza.Nem fogok semmi rosszat csinálni!-kacsintott nevetve.
Még kaptam egy utolsó puszit a fejem búbjára,aztán hazamentem.
-Vigyázz magadra!-szólt még utánam.
Kicsit félve mendegéltem a sötét utcákon miután leszálltam a buszról.Anyáék már valóban vártak.
-Hol voltál eddig?Aggódtunk miattad!-szólt anya.Apa nem szólt semmit.Nem az a bőbeszédű típus.
Elmeséltem az egész történtet majd elküldtek aludni.De csak forgolódtam.Folyton Castielen járt az eszem.Mi lehet vele,fáj-e valamije,mi történt?Aggódtam érte.Mindig csak aggódok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése