Akármennyire is megnyílt előttem,az iskolában továbbra is zárkózott,visszahúzódó,szomorú lélek.De akkor is kedvelem.Ő az egyetlen,aki nem fordult el tőlem.Persze,hisz' szüksége van rám és nekem is rá.Persze,nem csak kölcsönösen volt szükségünk egymásra,hanem Anthonynak is barátai oltunk.Pontosabban testvérei.Rám,mint nővérére tekintett,aki segít neki,amiben tud.Amiben meg nem tudok,arra ott van Castiel.
-Hé,kicsengettek,gyere!-böktem meg a vállát,mert egyáltalán nem reagált az egyébként hangos csengésre.
-Megyek már!-állt fel kelletlenül.
Megfogtam a kezét és szinte húztam magam után.Félmosoly kíséretében követett.Kicsit megbámultak minket,de nem érdekelt,továbbra is szorítottam a kezét.Bármennyire is úgy tűnt,kellemesen meleg az idő odakint,még hűvös volt.
-Nem pulcsiban jöttél?Úgy emlékszem azt a pulóvert vetted föl,amit én vettem neked szülinapodra.
-Igazad van,jókor szólsz!Egy pillanat!-futottam vissza a terembe.
Sietve kaptam fel a szék támlájáról a fölsőt és futottam is le a lépcsőn.Egy kicsit megcsúsztam és majdnem le is estem,de valaki megfogott.
-Nem kéne annyira sietned!Hacsak nem randid van!-tartott a derekamnál fogva.
-K-Köszi Bruce,de most már elengedhetsz!
-Hová ilyen sietősen?
-A haverom öccséért megyünk,úgyhogy légyszíves engedj el!-morogtam ingerülten.
Csak nevetett,de elengedett.Kifele menet felvettem a fölsőt.Finom öblítő illata van.Szeretem ezt a fölsőt.A kapuban Castiel már várt.
-Azt hittem sose érsz ide!Mi tartott eddig?
-Az,hogy majdnem lezúztam a lépcsőn!Na,megyünk?
-Csak rád vártam,hercegnő!-nevetett és egy kicsit lökött rajtam.-Ne nyújtogasd a nyelved,mert meghúzom a hajad!
-Húha!Nagyon megijedtem!-gúnyolódtam én is-Úgy sem bántasz engem!
-Ez igaz.Ahhoz túl fontos vagy nekem!-hajtotta le a fejét menet közben,de azért elengedett egy halovány mosolyt.
Mosolyogva belé karoltam és egy puszit nyomtam szomorú arcára.Még az iskola előtt sem voltunk,amikor Tony rohant hozzánk.Mintha menekült volna valami elől.Lehajoltam és megölelgettem.
-De jó,hogy végre itt vagytok!
-Miért nem vártál meg minket a kapuban,ahogy mindig?-borzolta össze barna haját a testvére.
Nem mondott semmit csak visszanézett.Egy csapat gyerek nevetve mutogatott felé.Szomorú arcocskájával ránk nézett,majd Castiel elindult a gyerekek felé.Tony is szaladt utána,így kénytelen voltam én is vele menni.Castiel láttán a kölykök szétszéledtek.
-Bántanak?
-Nem.Csak csúfolnak.
-Majd beszélek anyával,hogy szóljon a tanárnak.-szólt komoly arccal és a kis srác felé nyújtotta a kezét.
Nagy gyerek már,de szerintem még mindig nagyobb biztonságban érzi magát,ha foghatja a kezünk.Megragadta az erős kezet és rám nézett.Az én kezemet is megfogta és így mentünk.
Sajnos utunk a közértnél elvált,mert anya bevásárolni küldött,ők pedig hazasiettek megbeszélni az iskolában történteket.A parkon át cammogtam hazafele.
-Szia!Hát te?Nem bírsz meglenni nélkülem?-szólított le Bruce már megint.
-Erre fele lakom.Ne félj,nem leszek olyan hülye,hogy még egyszer utánad fussak!
-Azért valld be,hogy bejövök neked!
-Nem,egyáltalán nem!Sőt,örülnék ha leszállnál rólam!-szaporáztam a lépteimet.
Hirtelen elkapta a karom és magához rántott.Nem engedett el,erőnek erejével megcsókolt.Összezártam a szám,de őt ez nem érdekelte.Ekkor még nem tudtam,hogy ennek mi lesz a következménye...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése