*-karakterváltás,a szövegből derül ki,ki is az valójában.
Egy hűvös,őszi napon az iskolába siettem.A csípős szél az arcomba fújta hosszú,barna hajamat,de ezzel nem sokat törődtem,hanem csak gyorsan felszálltam a buszra.Amíg megérkezek,szerintem mesélek egy kicsit.16 vagyok és a többiek szerint túlságosan is bizakodó,barátságos vagyok.Ez némileg igaz is,hisz mindig próbálok segíteni másoknak,bármi bajuk is van.Úgy igazából nem tudok sokat mondani magamról.Talán még a nevemet:Annie.
*
Épp,hogy megszólalt az ébresztő már fel is keltett a fájdalom,ami az alkaromba nyílalt.Így megy ez lassan egy éve,de már lassacskán megszokom.Reggelizni ma nem nagyon volt időm sem kedvem,így csak felkaptam a kabátom,fejemre húztam a kapucnit,átvetettem a vállamon a táskát és mentem is az iskolába.Új suli,új kezdetek,régi gondok.Megigazítottam fejemen a kapucnit,mert az erős szél kis híján lefújta a fejemről.Az iskola előtt megállt a busz és leszállt pár diák és idős hölgy.Egy kisebb csapat,élükön Lysanderrel,egy régi barátommal és egy barna hajú lánnyal nevetgélve ment be.Hamarosan az eső is el kezdett esni.Szeretem az ilyen időt.
A teremben nem sokan törődtek a jelenlétemmel,elvoltak ők magukban.Leültem leghátra,a legtávolabbi sarokba.Csak ledobtam a táskám és lehajtottam a fejem.
*
Csengetés előtt néhány perccel berobogtam az osztályba.Kíváncsi voltam,ott lesz-e az új fiú,akit Lys említett.És szerintem meg is találtam.Egy kicsit meglepetten konstatáltam,hogy az én helyem melletti széket választotta,de nem nagyon zavart.Fáradtnak tűnt,vagy legalább is rosszkedvűnek ezért nem is zavartam,csak csöndben leültem.Becsengettek és a fiú még mindig nem kelt föl,csak amikor a tanár szólította.Akkor felemelte fejét.Helyes arca és köd szürke szemei voltak,de rémisztően sápadt és szomorú arca volt.Lassan közelebb hajoltam hozzá.Azt már tudtam,hogy Castiel a neve.
-Szia.-suttogtam-Valami baj van?Miért vagy szomorú?
-Nem vagyok szomorú.Mindig ilyen vagyok.-suttogta közömbös hanggal.
-Hagyd,Annie!-fordult hátra Kim-Nem látod?Sötétség királya nem az a beszélgetős típus!Inkább az ellentéted!-csak rosszalóan csóváltam a fejem.-Te minden emberben reménykedsz!Én csak őszinte voltam!
-Ott hátul!Csönd legyen!-hallottuk a tanárnő hangját,majd barna bőrű barátnőm előrefordult.
Én csak továbbra is néztem a fiút.Egy-két vörös hajtincs a szemébe lógott,szemei szomorúan csillogtak.Szinte nem is figyelt a külvilágra,csak bámult maga elé.Arca szelíd és barátságosnak tűnt.Lassan mozgott.Ezt akkor vettem észre,amikor kezeit levette a padról és a pad alatt lassan felhúzta hossz,szürke pulóvere ujját.Feltűnés nélkül figyeltem.Az alkarján kötés volt és lassan végigsimított rajta.Csak a fejét csóválta,majd megigazította a ruha ujját és visszatette kezeit a padra.
*
Kicsöngetnek.Felsóhajtottam.Végre!Egy kis magány!Mindenki kiment a teremből a folyosóra.Csal én maradtam a teremben.Néztem kint az esőt és ürességet éreztem.Mint mindig.Valaki megérintette a vállam.A padtársam volt,Annie.
-Biztos minden rendben?Olyan sápad vagy!
-Persze,semmi baj.Mindenki azt hiszi valami bajom van,csak mert nem olyan vagyok mint ők.Az emberek általában ilyenek.Kirekesztenek,elítélnek vagy betegnek néznek csak mert nem vagyok olyan sorozatgyártmány,mint ők.
*
Meglepett,mennyire igaza van.Kitekintett kapucnija mögül és egyenesen a szemembe nézett.Valami megcsillant bennük csak tudnám mi.Remélem,elnyerem a bizalmát és megtudom miért ilyen bizonytalan.Lassan megérintettem a karját,amin láttam a kötést,mire összerezzent és elrántotta.
-Öhmm...talán valami baj van,Castiel?
-Nem,semmi.Csak nem szoktam meg a hirtelen mozdulatokat.
-Igen,észrevettem,hogy elég lassan mozogsz.Az órán is,amikor megnézted a karod...
-Láttad a...?
-Igen,láttam a kötést.Ez mi miatt van?
Csak csöndben nézett maga elé és a karját simogatta.
-Ha nem akarsz nem kell válaszolnod...-simítottam végig a másik karján.
Bólintott és kiment a teremből.Talán valami rosszat mondtam?Vagy csak nem az a társasági pillangó?Vajon mi az oka annak,hogy ilyen visszahúzódó?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése