7. Ki az a kisember?

Reggel anya mondta,hogy vigyem el Tonyt a suliba.Félénken megfogta a kezem és buszra szálltunk.Érdeklődve nézett körbe.
-Mi az?Nem utaztál még buszon?
-Nem.Mindig kocsival mentünk mindenhova.Kicsit furcsa a busz.
-Majd megszokod.-mondtam és csak néztem ki az ablakon.
Sütött a nap,a levelek a gyenge széltől is lehullottak.Sárgás-barnás-vöröses szőnyeg borította az utcákat,kisgyerekek rugdalták az avart.Nevettek.Ők még tudtak nevetni.Tony iskolája előtt leszálltunk,nem volt messze az enyémtől.Bement a kapun,de én egészen addig néztem utána,amíg be nem ment az ajtón.Végül hangos sóhajjal egybekötve elindultam.
-Szia Cast!Hát te?-hallottam Lysander hangját.

-A mostohatesómat hoztam el.Anniet nem láttad?Nem volt fönt a buszon.
-Nem,nem találkoztam vele.Lehet előbb érkezett be a suliba.
-Kár.Szívesen bemutattam volna Tonynak.Rendes gyerek,biztos kedvelték volna egymást.
-Hány éves?
-5.Régen Annie is vigyázott ilyen korú gyerekekre.Mesélte nekem,hogy mennyit bébiszitterkedett.
-Ann rendes lány.Kedvel téged.Bár mondjuk kit nem kedvel?Mindig azon van,hogy az emberek boldogok legyenek.Szerintem ez aranyos.
-Igen,tényleg az.De túl naiv.Mindig hisz mindenben és nem adja fel.Ebből még baja lehet.
-Szerintem meg te vagy túl negatív.
-Tudom.De akkor is.Nem akarom,hogy baja essen.
-Érdekes.Te meg akarsz halni,de őrzöd-véded őt.
-Kedvelem.Helyes lány.Nem akarom,hogy bármi fájdalmat érezzen.Félek attól,hogy olyan lesz,mint én.
Lys csak hallgatott.Zavart ez a csönd.Szerencsére már az iskola folyosóján voltunk.Ő a büfébe ment én az osztályba.Annie már ott csevegett pár lánnyal.Nem zavartam őket,csak leültem a helyemre és néztem magam elé.Amikor meglátta,hogy bejöttem egy kedves mosollyal köszönt.Úgy tűnik ma jó napja van.Persze,neki mikor nincs?A becsöngővel együtt bejött a tanár és előtte ment a fél osztály.Első órában,osztályfőnökin abszolúte nem történt semmi.Kémián 3-as párokban dolgoztunk.Alexy-Kentin-Carla,Amber-Charlotte-Lisa,Nathaniel-Armin-Rosalia,Lysander-Annie és én.Nathaniel és Armin valamin nagyon összeveszhettek,mert lökték-rúgták egymást jobbra-balra addig,amíg meg nem lökték Anniet és összefolyt valamilyen két anyag.A kémcső,amibe csak pár csepp ment bele a lánykezében lévőből egyszerűen szétrobbant és hatalmas ködöt vont környezete köré.Mindenki orrát és száját takarva sietett ki a teremből,volt aki rálépett a földön aléltan elterült lányra.A füstöt túl nagy mértékben lélegezte be,ezért ájult el.Amikor úgy-ahogy kinyitott zöld szemeit,Lys felé nyújtotta a kezét.

A lány párás tekintettel nézett rá.Gyorsan felsegítettük és a vállát átkarolva segítettük ki az udvarra.Azt mondta szédül,rosszul van.Leültünk egy lócára és vártu,hogy jobban legyen.Közben a többiek is fellélegeztek.A tanárnő mindkét bajt okozó fiút alaposan leszidta és osztályfőnökiben részesítette.Végül Ann jobban lett és a terem is kiszellőzött.Vége lett az óráknak.
Órák után épp Tonyért mentem volna,amikor megláttam Violát a kertészklubban szomorúan ücsörögni.Odamentem és letérdeltem hozzá.
-Minden oké Viola?
-Fogjuk rá...
-Miért?Mi van veled?Nem szoktál ilyen lenni!
-Tényleg semmi különös.Csak olyan egyedül érzem magam néha.Engem mindenki levegőnek néz.Nem úgy mint Anniet.Ő mindig vidám,népszerű.Szeretnék olyan lenni,mint ő!-nézett rám szürke szemeivel.
-Próbálj meg nem elveszni a tömegben.Beszélgess,nevess,legyél boldog.Akkor mindenki észre vesz!
-Talán igazad lehet.Kösz Castiel!-mosolygott.

Ezek után otthagytam és elindultam az öcsémért.Hazafele gyalogoltunk,ő pedig nevetve rugdosta az avart.A száraz falevelek illata messze szállt a hűvös szélben.Mikor hazaértünk Maffia ott ült Ann ölében,aki a kanapén beszélgetett anyával.Kicsit csodálkoztam is,hogy a macska nem az ajtóban várt.Anthony félve bújt a hátam mögé.
-Sziasztok!Már azt hittem sosem értek haza!
-Sziasztok!Ki az a kisember mögötted Castiel?-mosolygott Ann,amikor meglátta a kisfiút mögöttem.-Ne félj,nem eszlek meg!-nevetett,mire előretoltam a fiút.Anya bemutatta neki a szótlan gyereket,majd elment bevásárolni.Leültem én is a kanapéra,majd a tétován álló kisfiú is leült közénk.A lány kérdéseire csak 1-1 szóval vagy egy rövidebb mondattal válaszolt.Mintha félt volna tőle.Végül inkább én kezdtem el beszélgetni vele,úgy,hogy Tony is jobban meg tudja ismerni őt.Akkor talán kicsit nyíltabb lesz felé.Egyszer csak megszólalt.
-Te tényleg rendes lány vagy Annie.Kedvellek.
-Köszönöm.De miért mondtad,hogy "tényleg"?
-Mert Castiel azt mondta rendes vagy.Most rájöttem,hogy tényleg rendes vagy.Castielnek igaza van.-nézett rám.
A lány elmosolyodott és rám nézett.Szelíd mosolya megmutatta,hogy mennyire kedves is valójában.
Estefelé,amikor már sötét volt hazakísértem.Csak pár háznyira laktunk egymástól,de nem mertem elengedni őt egyedül a sötétben.Nem akartam,hogy baja essen.Mielőtt elbúcsúztunk,így szólt hozzá,:
-Ígérd meg,hogy vigyázol magadra és nem csinálsz semmi hülyeséget!Túl sok embernek okoznál ezzel fájdalmat.Most még többnek,mint eddig...
-Megígérem...De te is vigyázz magadra!-szóltam utána,amikor már a nyitott ajtóban állt.
-Úgy lesz!-mosolygott,majd kacsintott egyet.-Szia!
-Szia!-mondtam és elmosolyodtam.Nem műmosoly volt.Igazi.Régen nem mosolyogtam már.Legalább is őszintén már régen.