5. Övé?Volt?Mi történt?

Reggel iskolába menet a zsebembe raktam a láncot,bevettem a gyógyszert,amit a doki írt és siettem a buszhoz.Megint sikeresen lekéstem.Már épp lerogytam volna a padra,amikor megállt előttem egy fekete Yamaha motor.A vezető felemelte a sisak sötétített üvegét és felém nyújtott egy sisakot.
-Jössz,Annie?Máskülönben sosem érnél be!
-Kösz Cast!Jövök eggyel!-pattantam föl mögé.
-Csak ne hagyd,hogy máskor is hülyeséget csináljak és megegyeztünk!Kapaszkodj!Én akarok meghalni,nem te!
Átöleltem a derekát.A hűvös menetszél a hajamat fújta,a sisakon át is éreztem a hideg,párás levegőt.Kint,a suli előtt leparkoltunk és a fiú kezébe nyomtam a sisakot.Épp a láncot kerestem elő,amikor észre vettem,hogy már nincs is ott.Tényleg  néha olyan,mint egy árnyék.De már nem volt több időm,becsengettek.Besiettem órára és leültem a padomra.Casiel csak a padon elnyúlva szuszogott.Majd szünetbe odaadom neki.Most csak csöndben ültük végig az irodalom órát.A tanár csak magyarázott valamit a novellákról.Remélem azért a padtársam is tudni fogja.Mindig halogattam a dögcédula odaadását.Vagy én nem találtam őt,vagy a padjára dőlve elvolt magában.Én sem szeretem ha ilyenkor zavarnak,ezért is hagyom őt békén.Felvettem a nyakamba a láncot,mert időközben kilyukadt a zsebem.Tesiórára mentem,ami az utolsó óránk volt.

A folyosón belefutottam Nathanielbe és a haverjaiba.Nem éppen barátságosak,az iskola legrosszabbjai.

 Körbeálltak engem és gonosz,gúnyos tekintettel méregettek.Nathaniel egyre közelebb jött hozzám én pedig védekezőleg felemeltem a kezem és hátráltam.Ő csak gúnyosan röhögött.

*
Az öltöző felé vettem az irányt,amikor egy kisebb fiúcsapatot vettem észre,akik körbeálltak valakit.Általában nem avatkozom bele,de most megismertem a kis barna hajú lányt,aki már a jelenlétével is sokat segített nekem.Kicsit közelebb mentem és egy határozott mozdulattal megragadtam a karját és magam mögé rántottam.Ő félve kapaszkodott a karomba.Éreztem,hogy remeg,mennyire fél.A többi fiú csak nevetett.Könnyek szöktek sötét szemeibe és arcát a vállam mögé rejtette.Nathaniel odalépett elém.Határozottan néztem a sárgás szemekbe.Egy darabig farkas szemeztünk,majd tekintetét a mögöttem rejtőző lányra kapta.Gúnyosan felnevetett.
-Azt hiszed a sötét lovagod megvéd?Csak szeretnéd!-mondta és erőset lendített karjával,ami az arcomon piros nyomot is hagyott.
Megtántorodtam,de amikor kezét a rémült lányra akarta emelni,ismét megragadtam a karját és magam mögé húztam.Nem akartam,hogy bántsák.A kudarc után elmentek a folyosó vége elé.A reszkető lány felé fordultam.
-Minden oké?Nincs bajod?
-Nem,semmi komoly.Köszönöm.-mondta lehajtott fejjel.Megsimogattam a kis fejét és az öltözőhöz indultam.

*
A tesitanár az óra első felében nem jött be.A fiúk többsége vagy a másikkal piszkálódott vagy kosarazott.Én a lányokkal beszélgettem.Ők minden félélről beszélgette és vihogtak.Ők boldogok voltak.Engem viszont az az egy szomorú fiú izgatott,aki csak csöndben ült magában a lelátó egyik sarkában és hosszú,piros csuklóvédőjét igazgatta,ami alatt a kötést és azalatt a vágások.Sajnáltam szegényt.Pedig " csak más,mint a többiek".Arra eszméltem föl,hogy Iris meglengeti a kezét a szemem előtt.
-Hahó!Föld híja Anniet!Itt vagy?

-Ja,igen.Csak elgondolkoztam.Miért,mi van?
-Semmi,csak már vagy 4 perce pislogás nélkül meredtél magad elé.
-Ja.Csak ennyi?-bólogattak.
Visszamerültem mély gondolataimba.Mi történhetett Casttal,hogy ezt teszi magával?Járt pszichológusnál?Lys említette egyszer...De akkor is!Az anyukája szerint,jobb ha tőle hallom.De mit?Mekkora fájdalom gyűlhetett össze benne az évek során?Mik történhettek amik erre vezették?Bár ezek a kérdések ugyanazoknak tűnnek,de ha máshonnan nézzük őket,más rá a válasz is.A gondolataimban merülve bámultam,amikor a lányok megrángatták a vállamat és Castiel felé mutogattak.Szegény fiú nyakát behúzva ült,miközben a többi fiú gúnyolódott rajta,piszkálta,ütötte ü
őt.De ő nem ütött vissza.Tűrte a fájdalmat,pedig teljes erővel ütöttek.Az évek alatt megtanulta tűrni.Beharaptam az ajkam.Segíteni akartam,de hogyan?Hirtelen ötlettől vezérelve megfogtam egy nagyobb medicinlabdát és Nathaniel fejéhez vágtam teljes,csöppnyi erőmmel.Legalább a szándék megvolt...A fiú épp dühét akarta levezetni rajtam,amikor bejött a tanár.De a fiúkat nem zavartatta,mert 5 perc múlva összeverekedett a vörös hajú barátom és a szőke hajú ellenségem.

A nagy verekedés közepette lekerült Castiel alkarjáról a kézmelegítőnek is beillő csuklószorító.Zsebre vágta a kezét,így elrejtve a kötést.Hamar visszakapta a textildarabot.Az óráknak vége volt,de én még elkaptam a vöröske karját a folyosón,amikor már senki nem volt a suliban.A kezébe nyomtam a dögcédulát.
-Tessék!Tegnap kiesett a zsebedből!
Egy darabig nézte a tenyerében a láncra erősített kis fém medált,majd megszólalt.
-Kösz,de nekem már nem kell.Legyen a tiéd.Neked úgy is jól áll!-nyomta a kezembe.
-Hogy-hogy?
-Ez egy szerencsehozó medál volt nekem még régen.Apa azt mondta megvéd a balszerencsétől és minden rossztól.De már nem hiszek benne.
-Elmondod,mért nem?
-Apa ezt akkor adta,amikor leszerelt.Az első barátnőmnek adtam a láncot,mert apa halála után ez volt a legfontosabb tárgyam,emlékem.Apa tavaly előtt halt meg,a volt barátnőmmel pedig elváltunk.Remélem veled semmi rossz nem történik!Nekem mennem kell,szia!-mondta és elsietett.
Csak néztem utána.Szegény.Kezdem érteni.De lehet még több is van emögött.Ennyire nyomott benne a barátnőjétől való elválás?Mert,hogy az édesapja halál bizonyosan.De még mindig nem sokat tudok róla.Gondolom még korai és ezért nem tud róla beszélni...De akkor mikor?